Május 1. vasárnap
Ma avatták boldoggá II. János Pál pápát, akinek egyik híres mondata ez. (Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozatában a „Ne féljetek!” ige pápájának nevezte).
Nem kívánok tudományos mélységeket érinteni, csak aktualitása kapcsán felhívni a figyelmet a jelenségre. II. János Pál pápa minden jó érzésű ember példaképe lehet világnézettől, vallási felekezettől függetlenül.
A félelem sajátos emberi élmény. A jövő réme: a betegség, szegénység, munkahely, szeretteink elvesztése, saját halálunk, kudarc stb.
(Néhány híres ember gondolatait is idézem a témával kapcsolatban.)
„Az emberiség legnagyobb problémája a félelem. Minden gondjuk a félelemből fakad. Félnek, amikor hiányt szenvednek valamiben, de még jobban félnek, ha valamit birtokolnak, mert akkor attól kell rettegniük, hogy egyszer majd elveszítik azt. De az emberek leginkább a haláltól és a haldoklástól félnek. Egész életükben a halál gondolata gyötri őket; vagy a saját haláluk miatt, vagy a szeretteik halála miatt aggódnak. Azzal, hogy életének egy bizonyos részéhez ragaszkodik az ember, korlátokat állít, és nyilvánvaló, hogy fél a változástól. Amikor valaki megtanul félelem nélkül élni, az lesz igazi életének első pillanata.” /Gordon Smith/
A félelmet a jövővel kapcsolatban ma szinte mindenki érzi. Következménye a stressz: feszült testi-lelki állapot, mely alkalmas arra, hogy tönkretegyen bennünket.
„A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást - valamennyi a félelem különböző formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza.” /Eckhart Tolle/
Jó lenne nem félni! Életünk meghatározójává váló küzdelem, túlélés helyett rácsodálkozni a pillanatnyi jóra, szépre. Ehhez nagyon tudatosnak, következetesnek kéne lennünk. A vallásos ember számára ott a Biblia üzenete: ”Ne aggódjatok a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. A mának elég a maga baja.” (Mt. 6,34) Ez nem azt jelenti, hogy nem kell semmivel törődnünk, hanem azt, hogy nem minden rajtunk múlik, de ami igen, azt meg kell tennünk.
A klasszikus példa szerint nem retteghetünk mindig attól, hogy a fejünkre esik egy tégla, de azért legyünk elővigyázatosak!
„A veszélytől való félelem tízszer kínosabb, mint maga a veszély. Az aggodalom nagyobb teherként nehezedik az emberre, mint a valóságos rossz.” /Daniel Defoe/
Ha folyton arra gondolsz, amit nem szeretnél, ne csodálkozz, ha bekövetkezik! Gondolj arra, amit szeretnél! (Ezt nevezik pozitív gondolkodásnak.)
Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió című könyve a gyermekekkel kapcsolatos összefüggéseket taglalja.A könyvből kiderül, hogy két fajta alapvető - szeparációs és fájdalomtól való- félelmen kívül létezik egy harmadik, a szimbolikus is.
„Ha azért mondasz vagy teszel valamit, hogy valakit vagy valamit megszerezz, megtarts, befolyásolj vagy irányíts, az ok mindig a félelem, az eredmény pedig a fájdalom. A manipuláció egyenlő a szeparációval, a szeparáció pedig a szenvedéssel”. /Byron Katie/
A fiatalok félnek a kortársaik kiközösítésétől, „leszólásától”, ha nem „trendi cuccot” hordanak (kvázi egyenruha), ha nem a „menő” zenét hallgatják, ételt eszik, nem beszélnek csúnyán. Bandákba verődve „cikizik” a kisebb, elesett, gyenge, nem „trendi” társaikat. Félnek kilógni a sorból, ezért utánozzák egymást öltözködésben, viselkedésben.(Tömegpszichózis.) A kialakulatlan értékrend, a szülők gyenge hatása, a csordaszellem következtében a gátlástalan hangadók határozzák meg a „fejlődés” irányát. A felnőttek: szülők, pedagógusok feladata, hogy a pozitív példákat erősítsék, annak engedjenek teret, adjanak hangot!
„Az ember attól fél, amit nem ismer. Mihelyt a megismerés, a tudás világossága ráragyog, minden félelmetes dologról kiderül, hogy valójában egy olyan saját részünk, amivel nem akartunk szembenézni, és lenyomtuk a tudatalatti sötétjébe. Ha megtudod, megismered, hogy mi ez a szörny, ha nevén nevezed, többé nem fog ártani neked.” /Ara Rauch/
Fontos, hogy biztosak legyünk magunkban, és higgyük, hogy jó kezekben vagyunk!
„Ne féljetek! Legyetek derűsek!” /Boldog II. János Pál pápa/
