Egy éve azt javasoltam, hogy fogjunk össze a családokért. Megvallom, ötleteket is vártam, de mára kikristályosodott bennem a segítés módja. Az utolsó lökést barátnőm példája adta, aki egy kedves kolléganőjével került „rokoni kapcsolatba”. A nagyi szerepét tölti be a családban. Rövidesen induló honlapomon is szeretnék lehetőséget adni, de addig is el kéne kezdeni a gyűjtögetést!
A 2011-es év a CSALÁDOK ÉVE volt, de ez nem jelenti azt, hogy már nincs tennivalónk. Manapság a nyomor, a kilátástalanság elképesztő méreteket ölt, így még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a civilösszefogásra.
Hiszem, hogy sokan vagyunk olyanok, akik önzetlenül szeretnénk segíteni azoknak, akik elfogadják.
Úgy képzelem, hogy jelentkeznek olyanok, akik valamilyen segítséget tudnak felajánlani, és olyanok, akik segítségre szorulnak. Szimpátia alapján felvehetik egymással a kapcsolatot.
Rövid bemutatkozást kéne írni arról, hogy milyen segítséget tudna felajánlani, vagy milyen segítséget vár. Az adatok közül csak azokat kéne megemlíteni, amelyek a kapcsolat szempontjából fontosak lehetnek. Ha például valaki üdültetést szeretne felajánlani, az leírná, hogy hány éves gyerekeknek, vagy neki hány éves gyerekei vannak, esetleg milyen látnivalók lehetnek a környékben.
A segítség bármilyen lehet: erkölcsi, lelki, anyagi, fizikai, személyes beszélgetés stb.
Mire gondolok?
Erkölcsi segítség: szaktudás felajánlása, lelki segély, vallási csoport, tanácsadás stb.
Anyagi felajánlás: havi fix összeg (Így működik az erdélyi gyermekek „örökbefogadása”.), tárgyak, élelem, felesleges holmik, játékok, könyvek stb.
Fizikai segítség: üdülés felajánlása, bevásárlás, favágás, gyermekfelügyelet, főzés (Ezek nyilván a személyes környezetben lévő rászorulókra vonatkoznak.) stb.
Személyes beszélgetés: itt említem meg, hogy nemcsak a gyermekes családokra gondolok, hanem sok egyedül élő idős ember is szóba jöhet. Olyan értéket tudnának közvetíteni, ami felbecsülhetetlen. Sok családban nincs, vagy távol van a nagyszülő. Ezt a kapcsolatot is helyettesíthetjük, kiegészíthetjük. Sokszor csak hallgatni kéne, hogy miről mesél, esetleg felolvasni, ha már nem képes erre.
Szeretném, ha továbbítanátok ezt a felhívást ismerőseiteknek! Készítek majd egy nyomtatható, rövidebb változatot is, hogy olyanokhoz is eljuttathassátok, akik nem rendelkeznek internet eléréssel.
Mivel én eddig a személyes környezetemben, személyre szabottan segítettem, átéltem például, hogy milyen jó érzés évek múlva más gyerekeken látni a gyerekeim kiskori ruháit.
Soha nem vártam köszönetet, de adni jó.
Azt is tudom, hogy ez kényes dolog. Óvatosan, nem tolakodóan kell felajánlani.
Csak önzetlenül, alázattal érdemes segíteni! Ez a segítség mindig megtérül. Visszakapjuk onnan, ahonnan nem is gondolnánk.
Van olyan is, aki nem szeretne kapcsolatba kerülni azzal, akinek segíteni akar. Erre is megtaláljuk a lehetőséget.
Várom a javaslatokat!