Ezt az írást találtam. Gondold át, mennyire értesz vele egyet!
„Egyszer a pedagógia professzorom azt kérdezte tőlem:
- Péter! A maguk családja multimilliomos?
-Nem…- mondtam.
-És legalább dúsgazdagok?
-Még csak az sem…
-És hogy gondolja, születtek már kedvezőbb feltételek közé gyerekek, mint maga?
-Igen professzor úr, minden bizonnyal…
-Na, fiam! Ha gyereke lesz, erre emlékezzen, és legalább azt tegye meg,ami magán múlik!
Mi múlik rajtad?
A hét országot felölelő, nemzetközi vizsgálat 9 ezer család életét követte nyomon, egy évtizeden át.
A nevelési és szülői mintákat vetették össze a gyerekek későbbi sikereivel.
A legtöbb szülő lényegében ugyanazon a négy „hibán” csúszott el:
- Feltételezte, hogy gyermeke azonos kvalitásokkal rendelkezik, mint ő maga. Ez részben túlzott elvárásokhoz, részben alábecsült képességekhez vezetett.
- Túlzott jelentőséget tulajdonított saját szerepének, gyermeke boldogulásában. Ez többnyire önállótlansághoz és túlzott szülői szerepvállaláshoz vezetett.
- A szülők jelentős része birtoktárgyként tekintett gyermekére, mint akinek legfőbb feladata a szülők életének, céljainak, vágyainak beteljesítése.
Ez a felfogás okozta a legtöbb családi konfliktust, kamaszkori csatározást, idő előtti szétköltözést. - Saját hibáikat előre borítékolták gyermekeiknek is.
Valójában semmi nem igazolta ezeket a félelmeket!”
